Magyar Hírlap online

Történelmi úrhölgyek bűvöletében

Kiállítás. Az erdélyi kerámiaművész egyéni stílusú, sajátos technikával készített munkái nem csak esztétikai élményt nyújtanak

Megformázta már a honfoglaló magyarok, az Árpád-házi szentek alakjait, irodalmunk kiemelkedő személyiségeinek múzsáit és mesevilágunk figuráit is, ezúttal pedig a 2004–2005-ben alkotott Magyar Nagyasszonyok harmadik csoportja kapott helyet a budai várban. A székelyföldi Korondról elszármazott kerámiaszobrász, Józsa Judit tárlatán jártunk.



Nemzeti történelmünk különböző korokban, eltérő gazdasági és politikai körülmények között, más-más közegben élt asszonyait formázta meg Józsa Judit kerámiaszobrász. Aktuális tárlatán mások mellett az első magyar színésznőről, Moór Annáról, az első régésznőről, Torma Zsófiáról, az egyetlen Nobel-díjra jelölt magyar írónőről, Tormay Cécile-ről és a nagy tehetségű Lesznai Annáról készült kisplasztikáját, valamint első két Nagyasszonyok-sorozatának tagjait láthatjuk.

Az egyéni stílusú, sajátos, hajtogatásos technikával készített agyagmunkák az esztétikain túl egy egészen másfajta élményt is nyújtanak – a minden részletükben alaposan kidolgozott alkotások mögül felsejlik a művész történelmünk sorstörténeteinek megismerésére irányuló törekvése, s nem kevésbé szembetűnő a művek formába öntését megelőző alapos kutatómunka. Ennek eredményeképpen egy-egy lágyan hulló ruhaalj, élénken fodrozódó szoknya, feszesen a fejre simuló copf vagy élethű fejfedő mellett a „figurák” természete is megelevenedik nézője előtt.

Józsa Judit művészettörténeti ismereteit felhasználva nagy hangsúlyt fektetett a korhű ábrázolásra, az autentikus eszközök, kiegészítők alkalmazására, a gesztusok és a mimika koncentrált jelenlétére. Mint ahogy arra is, hogy a kisplasztikák között véletlenül se szerepeljen két hasonló – az alakok mindegyike más és más testtartású.

Józsa Judit évek óta formálódó koncepciójáról még átfogóbb képet kapunk a teljességében megmutatkozó sorozatoknak köszönhetően. A tárlat ismét bemutatja az Emesétől Árva Bethlen Katáig című válogatás darabjait, valamint a második periódus, a 19. és 20. század modern asszonyait is. Ahogy arra az alkotó is utal, mindhárom kiállítási anyag középpontjában a Patrona Hungariae, azaz a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz Mária áll – az ő alakja köti össze a tárlatokat.

Az egyik legősibb anyagból mintázott kisplasztikáival a művész nemcsak a régi korok hangulatát hozza közelebb hozzánk, hanem segítséget ad értékeink újrafelfedezéséhez is.

Magyar Nagyasszonyok III. – Józsa Judit kerámiaszobrász kiállítása
Magyar Kultúra Alapítvány székháza
Megtekinthető: 2010. október 10-ig
 

---

5 perces interjú: Józsa Judit, kerámiaszobrász

– A Magyar Nagyasszonyok harmadik csoportját láthatjuk a mostani kiállításon. Az előző kettőhöz képest találkozhatunk-e technikai vagy szemléletbeli változtatásokkal?

– Technikai szempontból két fontos kisplasztikán – a Zsolnay Júliát és a Zsolnay Terézt megformáló alkotásokon – láthatók újítások. Mindkettejük kezében eredeti Zsolnay-porcelántárgyak találhatók, emellett a kompozíciós megoldás is különleges. Júlia hátterében egy olyan, a Zsolnay-gyár gyönyörű termékeit idéző, historizáló motívum látható, amelyen napokig dolgoztam. A testvére, Zsolnay Teréz hátterében egy eredeti antik Zsolnay-csempe áll, a kompozíció tetejét pedig hajlítgatott tulipánok mintázatával zártam le. Érdekessége, hogy a csempe Zsolnay Teréz tervei alapján készülhetett, hiszen ő volt az, aki a magyar népi motívumok gyűjtésével foglalkozott. Kiemelendők még a kiállítóterem közepén, két üvegvitrinben látható nagyméretű szobraim – az egyik az első magyar orvosnőt, Hugonnay Vilmát formázza meg, a másik pedig Árpád-házi Szent Erzsébet szobra. Ahogyan a korábbi kiállítások anyaga, a mostani is szubjektív válogatás eredménye. Igyekeztem az összes olyan, számomra fontos személyiséget kiválogatni, akiket korábban nem mintáztam meg. Persze rajtuk kívül is rengeteg olyan nagyasszony van, aki szoborba kívánkozik, de a kiállítóterem kapacitása, az én energiám és a tárlatlátogatók befogadóképessége is behatárol.

– Honnan jött az ötlet, hogy kiemelkedő magyar asszonyainkat formázza meg?

– A magyarság témában való alkotás tulajdonképpen a gyerekkori álmom megvalósulása. Amikor kicsi voltam, rengeteg magyar történelmi mesét hallgattam-olvastam. Olyannyira beleszerelmesedtem a magyar nagyasszonyokba, hogy amikor Zrínyi Ilonáról olvastam, azt képzeltem, én vagyok ő. Már akkor, tizenegy évesen, amikor megalkottam az első kisplasztikámat, tudtam, hogy egyszer majd kiállítási anyag is születik ebből a témából. Sok időnek kellett ehhez eltelnie, 2004-ben született meg az első, 2005-ben a második, az idén pedig a harmadik rész.

– Sajátos, hajtogatásos technikával készíti alkotásait, amelyeken nemcsak az eszközök vagy a viseletek, hanem a gesztusok, az arckifejezések megjelenítése is hangsúlyos.

– Igen, hiszen anélkül nem lehet hitelesen visszaadni egy személyiséget, hogy ne ismernénk magát a kort, az akkori viseletet, az adott személy életét, természetét. Alapos kutatásra van szükség, és természetesen a történetírók szemlélete is segíthet. Miután megismertem a kiválasztott asszony lelkivilágát és tetteit, az elképzelésemhez legközelebb álló megoldásokat választom a mintázáskor, gyakran ikonográfiai elemeket – családi címereket, egy-egy rejtett szimbólumot – alkalmazva.

– Szerencsés az alkotások melletti rövid életrajzok feltüntetése is. Gondolja, hogy az oktatásban is hasznát vehetik a műveinek?

– Az eddigi kiállítások anyagát tartalmazó kiadványokból eljuttattam néhányat iskolák könyvtárainak, és remek visszajelzéseket kaptam. A gyerekek esszéket írtak a műveimről. Nagy álmom, hogy a Nagyasszonyok sorozatait tartalmazó könyv minden iskolába eljuthasson. Reméljük, egyszer bekövetkezhet ez a csoda is.